Alkalmazkodni tudni kell a klímaváltozáshoz

Múlt hét pénteken jelent meg az MTI-n „A klímaváltozás lehetséges következményei 2050-től” elnevezésű ábra. Az üvegházhatás-prognózist ábrázoló grafika nyomán a sajtóban felütötte fejét az apokalipszis is. Most Dr. Varga Zoltán agrometeorológus önt tiszta vizet a pohárba.

A mezőgazdaság (és az erre épülő civilizáció) meglehetősen „klímaérzékeny”. Az utóbbi kb. 10 évezred viszonylag meleg és kiegyenlített éghajlata tette lehetővé a kialakulását, s csak ilyen viszonyok között létezett eddig. Plusz-mínusz 1-2 fokos ingadozás azért belefért ebbe a viszonylagos állandóságba. Ilyen szempontból a jelenleg folyó változások, s különösen azok lefolyásának intenzitása, aggodalomra adnak okot.

A 2014.10.10-én, MTI-n megjelent infografika aggodalomra adhat okot.

Az éghajlatváltozás jelenlegi szakaszában olyan átlagérték változásokkal jellemezhető, amelyek nem haladják meg azokat a határértékeket, amelyek között a tényleges változékonyság zajlik évről-évre. Ilyen szempontból az apokalipszist emlegetők erősen túloznak – legalábbis egyelőre.

Bár globális éghajlatváltozásról beszélünk, azt tudni kell, hogy területenként jelentősen különböző mértékű – sőt, bizonyos éghajlati elemek vonatkozásában akár különböző irányú – változásokat várhatunk. A mezőgazdaságra gyakorolt regionális vagy lokális hatást ez is árnyalja, valamint az, hogy a mezőgazdaság egy lényegesen aktívabb rendszer, mint a természetes ökoszisztémák, így tőlünk, a mezőgazdaság arculatát folyamatosan alakító emberiségtől is függ, hogy milyenek lesznek a hatások.

A mezőgazdaság jövője sokban függ attól, hogyan alakítja arculatát az emberiség

Például, ha megnézzük, hogy 50 éve milyen volt a mezőgazdaság, s milyen ma, hatalmas különbséget észlelhetünk. Ez döntően nem az éghajlati rendszer változása miatt van így. Ez azért fontos, mert szakemberek gyakran abból a hibás feltételezésből indulnak ki, hogy 50 év múlva az addigra feltételezett éghajlati változások hogyan hatnának a ma termesztett fajtákra, hibridekre. Egy fajta/hibrid átlagos élettartama néhány év, de általában nem több 10 évnél. Rajtunk is múlik tehát, hogy tudunk-e alkalmazkodni a változásokhoz:

• védekezni a káros hatások ellen,
• kihasználni a kedvező változásokat (mert ilyenek is lehetnek).

Némi mozgásterünk van az alkalmazkodásra. Példa erre, hogy az eredetileg trópusokon honos kukorica a Föld egyik legfontosabb gazdasági növénye, de ma már döntő többségében mérsékelt égövön termesztik. Eközben 10 fokkal sikerült csökkenteni a növény fejlődési minimumhőmérsékletét. Más: másik fontos növényünket, a búzát – nagy fajtaválasztékának köszönhetően – a sarkkörtől a trópusi területek határáig termesztik. Tehát egy bizonyos szintű éghajlatváltozás nem feltétlenül jelenti azt, hogy el kell felejtenünk az addig termesztett növényeket. De erre tudatosan kell készülni, mert időigényes folyamatról van szó.

Véleményem szerint a legnagyobb probléma nem az éghajlatváltozás tényével vagy mértékével van, hanem azzal a hozzáállással, ahogyan viszonyulunk ahhoz. A környezettudatosságot csak fogalmi szinten ismeri a civilizációnk, s nem hatja át a mindennapi gondolkodásunkat, döntéseinket. Ez azért különösen problematikus, mert ma már olyan szinten vagyunk képesek hatni a környezetünkre, ami indokolja annak átgondolását, hogy miként fognak a döntéseink (hosszabb távon is!) visszahatni ránk.

Szerző: Dr. Varga Zoltán, egyetemi docens, agrometeorológus, Nyugat-magyarországi Egyetem