Az évtized végére már kaktuszültetvények lehetnek az Alföldön

Az inváziós kaktuszok magyarországi megjelenése nem új keletű, mégis az utóbbi időben nyert nagyobb nyilvánosságot. Terjedésüknek valószínűleg az éghajlatváltozás is kedvez, csak nem úgy, ahogy azt az ember elsőre gondolná, az aszályokat kevésbé tűrő őshonos növények kárára könnyebben foglalnak területeket.

A kaktuszok szinte mindig emberi beavatkozás révén kerülnek ki a természetbe, a veszély pedig, amit ezzel hordoznak, nem elhanyagolandó. Ha nagyon elszaporodnak, kiszoríthatnak más, őshonos növényeket, megnehezíthetik a területkezelést, ami a legelők és a mezőgazdasági területek elhagyására kényszerítheti a gazdákat. Védekezni sem könnyű ellenük, természetes ellenségük idehaza nem nagyon akad, de a kutatók már több módszerrel is kísérleteznek.

Leggyakrabban zöldhulladékként dobják ki a kaktuszokat, amik legyökerezhetnek a kidobás helyén, és hosszabb távon ott is maradhatnak. Olyan is van, hogy a kaktuszgyűjtők direkt ültetik ki őket. Az is megfigyelhető, hogy a kaktuszok maguktól szöknek ki a tanyakerítések mellett, ha bármilyen külső behatás letöri a szártagjaikat, és az kicsit arrébb gyökeret tud ereszteni - olvastuk a Telex cikkében.

Sokszor láthatóak utak mentén, gyakran járművek viszik őket tovább, és ami elsőre különösen hangzik, hogy például a birkák gyapjába kapaszkodva is több száz métert vagy akár kilométereket is megtehetnek. Hogy a természetben maggal is történhet a szaporodásuk, azt csak tavaly bizonyították magyar tudósok.

A maggal való terjesztést állatok végzik. A különböző tudományos cikkek szerint Európában több mint 60 állatfaj képes erre, például nagy testű növényevők, birkák, marhák, szarvasok, kutyafélék, rókák, de még a madarak is. A hazánkban vadon élő kaktuszok közül eddig körülbelül 15 fajt azonosítottak, összesen körülbelül 80 helyszínen találtak kivadult, a természetbe kikerült, aztán elszaporodott kaktuszokat, de mivel több faj is lehet egy-egy helyszínen, így már 95 ilyen populációról tudnak a kutatók.

Terjedésük elég sok veszélyt hordozhat magában. Már Magyarországon is van példa arra, hogy a nagyobb kaktuszállományok mellett visszaszorulnak bizonyos védett növények, az invázióval sújtott területekről így tűnt el például a báránypirosító vagy az amúgy is ritka homoki nőszirom. Ha nagy az állomány kiterjedése, az megnehezítheti a területkezelést, például a legeltetést is.

Kutatók szerint nem az éghajlatváltozás az elsődleges oka annak, hogy Magyarországon megjelentek a kaktuszok, az csak abban játszhat szerepet, hogy az előfordulási helyeiken egyre jobban teret nyernek az őshonos növényzet rovására. A hosszú és erős aszályokat is jobban bírják, mint az őshonos növények nagy része, ezért utóbbiak sokszor kiszorulnak, elpusztulnak, és ez megkönnyíti a kaktuszállományok terjedését.

Bizonyos kaktuszok ehetők. Észak-Afrikában a nagyobb tövisek nélküli kaktuszokat takarmányozásra is felhasználják, ledarálják őket és birkáknak adják, és így nemcsak az élelmet, de a vizet is ebből nyerik, így gyakran nem is itatják az állatokat. Az egyre fokozódó aszályokkal sok helyen ellehetetlenülhet a tradicionális mezőgazdasági művelés, ezért lehet arra számítani, hogy Magyarországon ültetvényszerűen is elkezdenek majd kaktuszokat termeszteni.

Az évtized végére nagyobb számban lehetnek ilyen próbálkozások.