Egy nap koplalással a kiegyenlített fejlődésért

A nagyüzemi baromfitartás – bár nem úgy látszik - , de igen színes lehet, ha a takarmányozás felől közelítjük meg. Attól függően ugyanis, hogy milyen fejlődést szeretnénk elérni a jércéknél, többféle takarmányozási módszer közül válogathatunk.

Elsősorban a tojástermelő jércék esetében próbálnak figyelni a tenyésztők a megfelelő takarmányozási módszer kiválasztására. Esetükben ugyanis a cél, hogy az állatoknál minél később következzen be a nemi érés, mivel ha korán kezdenek tojni az állatok, sokáig értékesítésre alkalmatlan, apró tojásokat fognak tojni.

Következzen néhány takarmányozási módszer, amelyekkel sikeresen nevelhetjük tojástermelésre szánt jérceállományunkat!

Napi takarmányadag korlátozása

Ennél a módszernél minden nap egyszer kapnak takarmányt az állatok. Ilyenkor az állatok kiéhezve rohanják meg az etetőket, ezt elkerülendő, sötétben célszerű még feltölteni takarmánnyal az etetőedényeket. Hátránya, hogy az erősebb egyedek több takarmányt vesznek fel, a gyengébbek ezért visszamaradnak a fejlődésben, széjjelnő az állomány.

A szigorú takarmányozást már fiatal korban meg kell kezdeni

Etetés időtartamának korlátozása

Ebben az esetben 4 óránként 15 percig ehetnek az állatok. A módszer egy módosított változata, amikor összesen 1-2 órát hagyják táplálkozni a szárnyasokat. Kivitelezése bonyolult, automatikát igényel.

Itatási idő korlátozása

A szomjazó állatok étvágya csökken, kevesebb takarmányt vesz fel, ezért az ivóvíz megvonásával is lehet korlátozni a takarmányfelvételt. Ez azonban rosszul is elsülhet, mert akár napról-napra változhatnak a körülmények, amiktől függ az állatok vízfelvétele.

Másnaponkénti etetés

A baromfiknak kétnaponta osztanak takarmányt, mégpedig az étvágy szerinti adag másfélszeresét. A módszer hatékonysága abban rejlik, hogy amint a nagyobbak jóllaktak, a gyengébb egyedeket is hagyják táplálkozni. Így kisebb lesz a szétnövés esélye. A koplaltatási napokon az alomba szórt 1,6-2 dkg zab fejadag leköti az állatokat; keresnek, kaparnak, forgatják az almot, ami előnyt jelent az állattartásban.

A takarmány energiaszintjének korlátozása

A baromfi takarmányfelvétele attól függően alakul, hogy mennyi energiára van szüksége a jószágnak. A takarmány energiaszintjét ugyan korlátozhatjuk, de ebben az esetben a baromfi több takarmányt fog felvenni, hogy az energiaszükségletet fedezni tudja. Egyébként ha ezt a módszert választjuk, a takarmány 35-40 százalékát kis energiatartalmú ’higítóanyaggal’ kell helyettesíteni, ami lehet lucernaliszt, korpa vagy szalmaliszt. Ez azonban jelentősen megbonyolítja a takarmány előállítását.

Fehérjetartalom mérséklése

Minél kevesebb fehérjéhez jut a szárnyas, annál lassabban fejlődik, viszont ennek a hátulütője, hogy hajlamosabbak lesznek az állatok az elhízásra, zsírosodásra. Továbbá azt is figyelembe kell venni ennél a módszernél, hogy a baromfi már 11-12 %-os fehérjetartalmú takarmány fogyasztásával is képes elérni az ivarérettség idejére a kellő testsúlyt.

Minél később éri el az ivarérett kort, annál jobb lesz a tojástermelése a baromfinak

Bármely módszert választjuk, óvatosan kell bánni a takarmánykorlátozással. Ez a tevékenység már alapjában egy stresszfaktorként jelenik meg az állat életében, betegség esetén pedig így tovább csökken a baromfik ellenálló képessége.

Arra is figyelni kell, hogy a tojástermelés megkezdése után is folytatni kell a szigorú takarmányozást, legalább addig, amíg tojástermelésük 10 százalékát nem érik el az egyedek. Ha ennél korábban hagyjuk abba a különleges takarmányozást, a várt előnyök elvesznek.

Brojlerek esetében pedig az egész tojástermelési időszakban alkalmazni kell az elkezdett módszereket.

Forrás: agr.unideb.hu