Emiatt kell jó fagyvédelem a gyümölcsösökben

A tavaszi fagyok elleni védekezés jelentősége azért fontos, mert a hosszú távú meteorológiai előrejelzések szerint a szélsőséges időjárási események sűrűsödése várható. Ezért a védekezés egy korszerű ültetvényben akár a technológia szerves részévé is válhat. De nem mindegy, milyen típusú a fagyvédelem a gyümölcsösökben.

Az Agrárium7 írta meg, hogy a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központjának fagyvédelmi technológiákkal kapcsolatos kutatásai alapján egyértelmű, hogy nincs tökéletes módszer. Mindegyiknek van valamilyen komoly hátránya vagy korlátja, ami befolyásolja az alkalmazhatóságát vagy behatárolja a hatásfokát. Ezért a fagyvédelem a jövőben is nehezen megoldható kérdés marad - írta szakcikkében Dr. Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem és Szent István Egyetem oktatója, akinek a kutatási területe többek között a Gyümölcsültetvények fagy és jégeső elleni védelmének technológiája és ökonómiája.

A tavaszi fagyok típusai

A tavaszi fagyoknak – a keletkezés jellege szerint – alapvetően két fő formáját különböztetjük meg:

• szállított fagy (áramlási fagy, advektív fagy);
• kisugárzási fagy (radiációs fagy).

A szállított fagyok jellemzője, hogy az adott területre vagy tájegységre hideg légtömeg áramlik be (pl. északi-sarki vagy szibériai eredetű) és az ott található melegebb levegőt kiszorítja. Kialakulásának kedvez a közepes, vagy erős légáramlás, valamint az alacsony páratartalom. Jellemzője az élénkebb légmozgás, illetve az, hogy a levegő hőmérséklet szerinti rétegződésében nem feltétlenül van 0 °C fölötti réteg az adott terület fölött. Ez azt jelenti, hogy a földfelszíntől kezdve 0 °C alatti hőmérsékletű a levegő és felfelé haladva folyamatosan hűl. Amennyiben jelentősebb légmozgás kíséri, a hőtermelésre vagy hőkisugárzás mérséklésére alapozó fagyvédelmi módszerek hatástalanok, ha pedig hiányzik a terület fölött a melegebb légréteg, a légkeveréses módszerek nem érnek semmit. Ezek miatt nehéz, egyes esetekben pedig lehetetlen védekezni ellene. Szerencse a szerencsétlenségben az, hogy 6–7 tavaszi fagyból általában egy szállított fagy szokott előfordulni.

A kisugárzási fagyok kialakulásának oka, hogy – elsősorban felhőtlen égbolt és alacsony páratartalom esetén – a földfelszín sokkal több hőt sugároz ki, mint amennyit napközben a sugárzó nap átadott. Ezáltal az alsó légrétegek kisebb-nagyobb mértékben 0 °C alá hűlnek. Általában jellemzője a „tökéletes szélcsend”, továbbá az, hogy csak az alsó néhány méteres légréteg hűl le kritikusan. Azonban fölötte (5–20 m magasságban) 0 °C feletti, de legalábbis az ültetvény levegőjétől jóval magasabb hőmérsékletű légréteg van. Emiatt a kisugárzási fagyok ellen mind a hőtermelésre vagy a kisugárzás mérséklésére, mind a légkeverésre alapozó módszerek – jobb vagy rosszabb hatásfokkal – jó megoldást jelentenek.

A fagyvédelmi lehetőségek áttekintése

A tavaszi fagyok elleni védekezésre jó néhány megoldás létezik, de tökéletes módszer nincs. Mindegyiknek van valamilyen – ráadásul nem elhanyagolható – hátránya, amelyek komolyan befolyásolják az alkalmazhatóságukat. A fagyvédelmi módszereket passzív és aktív módszerekre különítik el.

A passzív módszerek ismérve, hogy már jóval a fagy keletkezése előtt alkalmazzák, illetve a hőmérséklet alakulásába a fagyos éjszakán közvetlenül nem avatkoznak be. Fő célja a fagy jövőbeni elkerülése vagy gyakoriságának csökkentése, illetve – ha már kialakul – hatásának enyhítése (pl. termőhelyválasztás, nagyobb koronamagasság), továbbá a növények stressztűrésének vagy fagy utáni regenerációs képességének fokozása (fagytűrőbb alanyok, fajok, fajták választása, kémiai védekezés, növénykondicionálás).

Fentiek összegzéseként Dr. Apáti Ferenc leírja, hogy a passzív módszerekhez sorolható lehetőségekkel élni kell, mert segíthetnek a fagy elleni védekezésben (pl. egy jó termőhely), de egyedül megoldást nem jelentenek. A már kialakult fagy ellen érdemben csak az aktív módszerekkel vehetjük fel a küzdelmet. Az aktív fagyvédelmi módszerek ismérve a passzívval szemben az, hogy alkalmazásuk csak közvetlenül a fagy beállta előtt, vagy a fagy beállta után, a kritikus hőmérséklet elérésekor kezdődik. Ilyenkor a hőmérséklet alakulásába közvetlenül beavatkoznak.

Ezek a módszerek különböző fizikai mechanizmusok révén próbálják a fagy kialakulását gátolni vagy mérsékelni, azaz az ültetvény hőmérsékletét emelni, amelyek lehetnek:

• a hideg levegő felhalmozódásának akadályozása (légkeverés);
• a hőkisugárzás mérséklése (füstölés, ködösítés);
• hőtermelés a víz fagyáshőjének felszabadításával (fagyvédelmi öntözés);
• hőtermelés tüzelőanyagok égetésével (ültetvényfűtés, Frostbuster, Frostguard).

Itt ismerheti meg a ködösítés egyik technológiáját: