Haszonállat, ami kibírja a mínusz 60 fokot

Nem csak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is alkalmazkodnunk kell az éghajlatváltozáshoz és a változó körülményekhez. Van egy olyan haszonállat, ami akár mínusz 60 fokban is képes a túlélésre, de sokkal több extrém tűrőképességű fajtára lenne szükség, ha nem akarunk kiszolgáltatottá válni az időjárásnak.

Állataink egyre nagyobb mértékben mesterséges körülmények között élnek, külföldről behozott takarmányon nevelkednek. A baromfikra, sertésekre és tejelő tehenekre épülő intenzív állattartás világszerte csupán néhány fajtán alapszik. Ezek veszélyes folyamatok, melyek révén mi és a jövő generációi elveszíthetjük a várhatóan egyre szélsőségesebb időjárási és klimatikus körülményekhez (növekvő átlaghőmérséklet, élelemhiány) való alkalmazkodás lehetőségét.

Az emberiség közel 40 emlős- és madárfajt háziasított és 9000 fajtát nemesített az elmúlt 10 000 évben, nagy részük azonban csak kis populációban és bizonyos élőhelyen található meg. Néhányuk egészen extrém körülményekkel is megbirkózik: a Szibériában élő jakut marha akár a -60 °C-ban is megél. Napjainkra számuk a hagyományos állattartás visszaszorulásával jelentősen csökkent, és a fajta nem tudja felvenni a versenyt a nagy termelékenységű fajtákkal még akkor sem, ha azok tartása nagyobb odafigyelést igényel.

A jakut marha akár a minusz 60 fokot is kibírja (Fotó: eyakutia.com)

Jelenleg az állatfajták 17 %-a (1458 fajta) veszélyeztetett, továbbá közel 60 %-ról nincs elegendő információnk.

A klímaváltozás és más kihívások tudatában, bolygónk ellátásához a jövőben sokkal inkább szükség lesz az olyan ellenálló fajtákra, mint amilyen a jakut marha.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új globális felmérése megállapította, hogy már történtek intézkedések az állati genetikai erőforrásaink megőrzésére. Míg 2005-ben alig több mint 10 országban működött állati génbank, 10 év alatt számuk majdnem hatszorosára nőtt és további 41 ország tervezi ilyen létesítését. Ez egy komoly előrelépés, de nem jelent teljes megoldást.

Emellett fontos lenne, hogy jobban megértsük az állati genetikai erőforrások természetét, erősítsük a szabályozási rendszert, az intézményeket és az ehhez kapcsolódó programokat, továbbá javítsuk az oktatást és képzést ezen téren (pl. a helyi körülményekhez alkalmazkodó fajtákra specifikált programok). Ezzel fenntarthatóbb lenne a rendszer és elkerülhetjük azt a helyzetet, hogy a déli félteke országai az északiak génkészleteire legyenek utalva.

Az állattartók állati génállományunk őrzői, rájuk is tekintettel kell lenni a jövőt meghatározó döntések meghozatalakor.

Nem ismeretlen a géntechnológia az állatvilágban

Közel 10 éve, a nemzetközi közösség elfogadta az állati genetikai erőforrások globális akciótervét (Global Plan of Action for Animal Genetic Recources) azzal a céllal, hogy az állati genetikai sokféleség előnyeiből a jövő generáció is részesüljenek és az állattartás révén hasznosítani tudjuk azon területeket, amelyek az éghajlatváltozás miatt nem művelhetők többé.

A FAO elkötelezett, hogy ennek megvalósításában segítse az országokat. Hiszen a genetikai sokféleség, a fenntarthatóság kritikus elemei az élelmezésbiztonságnak - és általuk közelebb kerülünk ahhoz, hogy megszűnjön az éhezés a földön.