Magyar kutatóhölgy dolgozta ki a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét

Tizenöt ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlította össze doktori értekezésében dr. Vetter Szilvia jogász, közgazdász az Állatorvostudományi Egyetem Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszékének munkatársa. A szakember kidolgozta a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét. Dolgozatát a közelmúltban védte meg a Szent István Egyetemen. A disszertáció egyik új tudományos eredménye egy eddig nem létező mutató, az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index (Anti–Cruelty Criminal Index, ACCI) kidolgozása lett.

A SZIE weboldala számolt be arról, hogy az állatvédelem több tudományágat átfogó terület, amit csak a maga teljességében érdemes szemlélni. Ahhoz, hogy az állatokkal hivatásszerűen, gyógyító szándékkal kapcsolatba kerülő állatorvosok teljes körű ismereteket szerezzenek az állatvédelemről, megbízható tudásra van szükségük az állatvédelem jogi hátteréről is. Dr. Vetter Szilvia ilyen ismereteket oktat magyar és több kontinensről érkező külföldi hallgatóknak, magyar, német és angol nyelven. Ezért szinte magától értetődött, hogy kutatási témájául nemzetközi jogösszehasonlítást választ.

A kutatás alapja az állatvédelem rossz helyzete

Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében című doktori értékezésében abból indult ki, hogy az ember-állat kapcsolódás – különösen az utolsó néhány évszázadban – súlyos károkat szenvedett. Az ember sokszor a végletekig kihasználható erőforrásként tekintett (és tekint időnként ma is) az állatokra. A II. világháború óta jelentősen nő a globális hús-, tej- és tojásfogyasztás, az új, intenzív állattartási módszerek állatok millióinak életét és halálát határozzák meg. Az ezekből fakadó morális dilemmák minden korábbinál erősebb lökést adtak az állatvédelemnek Európában és Amerikában is.

“Egyre többen ismerik fel az élőlények szenvedésmentességéhez és a természeti erőforrások megőrzéséhez fűződő érdeket. Az etikus fogyasztás lassú, de jól megfigyelhető terjedése a társadalom azon szándékát tükrözi, hogy kevesebb kegyetlenség vegyen bennünket körül a világban. Mindazonáltal a társadalom szelektíven, csak bizonyos állati szenvedések kapcsán emeli fel a szavát. Egyfelől elítéli az állatokkal szembeni kegyetlenkedés minden formáját, másfelől nem szívesen mond le az állatok felhasználása révén elért előnyökről és javakról” – mondta a fiatal kutató.

Ezért hasznos az állatkínzás-ellenes büntetőjogi index

A különböző országok állatkínzást szankcionáló büntetőjogi rendelkezései jelentősen különböznek tartalmukban, formájukban és végrehajtásuk hatékonysága tekintetében. Dr. Vetter Szilvia azt a célt tűzte ki, hogy áttekintő és összehasonlító képet adjon 15 európai OECD-ország (Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályairól. A következő lépés az volt, hogy meghatározza mindezek helyét egyes, már korábban létező hagyományos és újszerű, környezeti faktorok, illetve gazdasági jólétet és fizikai-mentális jóllétet érintő mutatók viszonylatában.

Rangsorok, listák, szigor, jólét

A szerző felállított egy országrangsort csupán az elmélet, vagyis döntő részben az írott jog alapján (Elméleti ACCI), valamint 13 ország kapcsán (Svájc és Szlovákia kivételével) az elméleten túl a végrehajtást is figyelembe véve (Gyakorlati ACCI). Az Elméleti ACCI alapján felállított rangsor élén Svájc, Lengyelország és Hollandia helyezkedik el. A Gyakorlati ACCI alapján felállított rangsort Hollandia, Ausztria, és Svédország vezeti. A sereghajtók az elmélet alapján Franciaország, Szlovénia és Spanyolország, a gyakorlatot is figyelembe véve Szlovénia, Magyarország és Spanyolország.

Az állatkínzást érintő vizsgálat nem mutatott összefüggést a jólléti mutatókkal, a GDP–vel és a versenyképességgel viszont igen. A kutatás eredménye nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben egy adott országban néhány százalékkal nő az egy főre jutó GDP, akkor az állatkínzás szabályozása is „egy csapásra” minőségi javulást fog mutatni. A két faktor között ilyen módon nincs ok-okozati kapcsolat. Mégis kirajzolódni látszik, hogy egy állam anyagi természetű gazdagsága jobb szabályozási színvonallal is együtt jár.