Itt a megoldás a varroa atka ellen? – Randy Oliver beszámolója a méhészeti kísérleteiről

Jó hír a méhészeknek: bebizonyosodott, hogy oxálsav-glicerin keverék cellulóz alapon való beadásával sikeresen lehet védekezni a varroa atka ellen. Még nem teljesen világos, mi az ideális oxálsav-glicerin arány, vagy hogy mennyiben fontos ügyelni a hordozó telítettségére. Az sem bizonyított, hogy a kezelésnek van-e hatása a telelő méhekre. Továbbra is az integrált kezelés az ajánlott.

Biztató eredmények a varroa atka ellen

Egy tartós hordozón beadott oxálsav-glicerin-víz oldat nagy reménnyel kecsegtet a varroa atka számának csökkentésében és egyúttal a méz tisztaságának megtartásában. Randy Oliver egy Argentínában már használt és engedélyezett keverék alapján egy saját receptet és módszert dolgozott ki, illetve vizsgált meg 2017-ben Kaliforniában. Az American Bee Journal legújabb számában található hírről a Magyar Mezőgazdaság számolt be.

A varroa atka ellen nagyon fontos a védekezés - erre nyújthat végre megoldást a kísérletsorozat - Fotó: Pixabay, Propolia

Randy áprilisban kezdte a kísérletezést, amikor is mandula beporzásról visszakerült méhcsaládokba tett oxálsav-glicerin keveréket tartalmazó, biológiailag lebomló cellulóz alapú törlőkendőket. Meglepetésére, a júliusi atkaszám ellenőrzéskor (alkoholos lemosással), a kezelt családok többségében az atka populáció igen alacsony volt (0-5). Azonban voltak olyan kaptárak, melyekben nem csökkent az atkaszám a kontrollhoz képest. Mégis jó okkal lehet feltételezni, hogy később - amennyiben a tartós hordozó bennmaradt volna - ezekben is csökkenni kezd az atkaszám.

Randy két kísérletet is elvégzett ugyanazzal az állománnyal az évben. Ezt azért csinálta, hogy kiderüljön, hogy a második alkalom is ugyanolyan hatásos lesz-e, illetve kivált-e az oxálsav-glicerin keverék valamiféle rezisztenciát az atkapopulációban.

A szer mindkét alkalommal 94 százalékos hatásfokkal működött.

Azokban a kaptárakban is, melyekben a méhek nem rágták szét a kendőt. Valószínű, hogy ha a méhek rámennek, érintkezésbe kerülnek a kendővel, már az is jelentősen hozzájárul a szer terjedéséhez a kaptárban. Randy szerint az oxálsav-glicerin keverékre adott rezisztencia, ha egyáltalán létrejöhet, jelentéktelen. Hiszen a legvalószínűbb feltételezés szerint az atkának a ragadós tapadólábai vannak leginkább kitéve a sav hatásának. Ha a tapadó lábainak tulajdonságai megváltoznának, pl. kevésbé lenne tapadó, akkor viszont a méh könnyedén lesöpörné magáról.

Kísérletei során ugyanakkor adódtak kétségek is az oxálsav-keverék hatékonyságát illetően a varroa atka ellen.

Amikor farostos keménypapíron beadott oxálsav-glicerin keverékkel  végezte a kísérletet, a fészekre vízszintesen helyezte a papírcsíkokat az eredeti u.n. Maggi által leírt recept alapján (2:1 oxálsav-glicerin arány), a szer nem volt hatásos. A későbbiekben Randy úgy gondolta, hogy ez nagyrészt az arányok miatt volt, a 2:1-es arány már kevésbé olajos, mint az általa használt kb. 1:1:1 (oxálsav-glicerin-víz) arány.

A hatástalanságban pedig még a papír telítetlensége is szerepet játszhatott. Szerinte minél szárazabb a tartós hordozó, annál kevésbé képes a szer a kaptárban a méheken keresztül szétterjedni. Ez persze egyelőre csak feltételezés.

Randy Oliver így foglalta pontokba kísérleteinek eredményeit:

• Egyértelműen bebizonyosodott, hogy oxálsav-glicerin keverék cellulóz alapon való beadásával lehetséges visszaszorítani a varroát, bár ennek elérésére több hétre is szükség van.

• Úgy tűnik, hogy az argentin recept vízszintesen kihelyezve (farostos papír hordozón alkalmazva) hatástalan.

• Még nem ismerjük a környezeti nedvesség hatását (mivel kísérleteit száraz éghajlaton végezte).

• Nem tudni, hogy ezeknek a nyári kezeléseknek van-e káros hatása a telelésre.

• Az sem teljesen világos, hogy mi a valóban ideális oxálsav-glicerin arány, illetve hogy mennyiben van szerepe a hordozó telítettségének.

A felmerülő és egyelőre megválaszolatlan kérdések ellenére Randy Oliver továbbra is jelentősnek gondolja az oxálsav-glicerin-víz keverékkel elért eredményt. De a kísérleti méhészetében ezt a módszert ugyanúgy váltakozva használja a timollal és a hangyasavval, ahogy eddig is.

Az eredmény azért is fontos, mert idővel az oxálsav lebomlik, és nem szennyezi a mézet és a viaszt.

Arról, hogy szakértők szerint a szakértelem hiánya is okozhatja a tömeges méhpusztulásokat országszerte, itt írtunk korábban.