Metszéssel, kaparással, égetéssel, növényvédő szerekkel – tanácsok a gyümölcsfák téli védelméhez

Télen, amikor az időjárás engedi, enyhébb napokon érdemes megkezdeni a gyümölcsfák téli metszését, és ezzel együtt a mechanikai (faápolási és tisztogatási) munkákat is – javasolja Dr. Koleva Roszica a magyarmezogazdasag.hu oldalon megjelent írásában, majd hozzáteszi: a metszés során is figyeljünk a növényvédelmi szempontokra.

A besűrűsödött koronarészek ritkításának növényvédelmi jelentősége is van, mert a szellős, napjárta korona nem kedvez a fertőzéseknek, ugyanakkor jobban átjárja a lombot a permetlé, emiatt jobban érvényesül a növényvédő szerek hatása.

A pajzstetvekkel, lisztharmattal fertőzött fás részek, a hernyófészkek és a fákon felejtett gyümölcsök eltávolítása a metszés során jelentősen csökkenti a tavaszi fertőzések mértékét.

Talajba ásva vagy azonnal elégetve

A moníliával fertőzött gyümölcsmúmiák nagy szerepet játszanak tavasszal az új fertőzések megindításában, ezért gyűjtsük össze, és azonnal égessük el, vagy forgassuk mélyen a talajba azokat – tanácsolja a szakértő. Lehetőleg a lehullott, fertőzött leveleket is mélyen ássuk a talajba, vagy gondoskodjunk az összegyűjtésükről és elégetésükről.

Az idős fákról először kéregkaparóval, majd drótkefével el kell távolítani a fölcserepedett, elhalt kérget, illetve azzal az alatta megbújt kártevőket (pl. almamoly, aknázómolyok, sodrómolyok, kéregmoly, almafaszitkár hernyóit, bábjait, pajzstetvek, takácsatkák áttelelő alakjait).

A kaparék a károsítók szaporítóképleteit tartalmazza, a munka azonban csak akkor lesz eredményes, ha az eltávolított, fertőzött növényi részeket és a lekapart, összegyűjtött kéregtörmeléket azonnal megsemmisítjük.

Kezeljük a fák sebeit!

Nagyon fontos a metszéssel, fűrészeléssel ejtett nagyobb sebek kezelése. Az így keletkezett sebeket éles kacorkéssel faragjuk simára, ha kell, tisztítsuk meg, majd fasebkezelő anyaggal vonjuk be (Biocera, Fadoktor, Fagél).

Figyeljünk arra is, hogy eszközeinkkel (metszőolló, ágfűrész, hernyózóolló, kacor) ne vigyük át a fertőzést egyik fáról a másikra – figyelmeztet Dr. Koleva Roszica. Ezért eszközeinket fertőtlenítsük például 25%-os hipóoldattal vagy Menno Florales növényvédelmi célú fertőtlenítőszerrel.

Alma, körte

A leggyakoribb gyümölcsfajok közül az alma esetében már a metszés során érdemes eltávolítani a lisztharmattal fertőzött vesszőket, majd a kaliforniai pajzstetű tömeges fertőzését jelző fás részeket, ahol az áttelelő alakok szürke, réteges bevonatot képeznek. Emellett fontos még az almafa-monília telelését szolgáló gyümölcsmúmiák, és ha van, a nagy lepkék (pl. galagonyapille, aranyfarú pille, gyűrűspille) hernyófészkeinek, kúp alakú szürke tojásainak leszedése is.

Az almafák veszélyes kártevője a vértetű. Szívásának hatására a fás részeken kisebb-nagyobb rákos daganatok, sebek alakulnak ki. A károsítás helyén fehér, vattaszerű bevonat keletkezik, ami a kártevő viaszváladéka. A fertőzött ágrészek eltávolítása, a vízhajtások lemetszése szintén fontos teendő. A gyökérsarjak eltávolításával pedig a gyökérlakó, áttelelő alakja gyéríthető eredményesen. Egyes almafajták, például a Jonathan és a fajtakörébe tartozó almafák lisztharmatra fogékonyak, ezért ezeknél a lisztharmattal fertőzött, gyertyára emlékeztető vesszőket vissza kell vágni.  

Körte esetében az almához hasonlóan a fák nyugalmi állapotában kell elvégezni a mechanikai növényvédelmi munkákat. Az első teendő a besűrűsödött koronájú fák ritkítása. Ezzel egyidejűleg az elszáradt és a kaliforniai, valamint a piros körte-pajzstetű lárváinak pajzsaival rétegesen fedett vesszőket, ágakat is el kell távolítani.

A monília áttelelő gyümölcsmúmiáinak leszedése is fontos feladat. A monília a tárolás során is okozhat gondokat. A fertőzött hulladékot még a rügyfakadás előtt égessük el. Ne vigyük a komposzttelepre, mert a károsítók ott is életképesek maradnak.

Birs, őszibarack

A birsfák nyugalmi állapotában a legfontosabb a birsmonília áttelelő gyümölcsmúmiáinak leszedése, valamint a fertőzött, elszáradt leveleket is tartalmazó hajtásvégek levágása és elégetése. Ezeket a hajtásokat mindig egy arasznyi egészséges résszel együtt távolítsuk el. Ugyanígy vágjuk le a kaliforniai pajzstetű telelő lárváival rétegesen fedett gallyakat, vesszőket. E kár­tevő miatt érdemes kéregkaparást is végezni, főleg az idősebb fákon. Ha a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomói láthatók a fás részeken, át kell itatni őket petróleummal.

Az őszibarackfák erős téli metszése, a zöldmunkák év közbeni elmaradása növeli az ágelhalással szemben amúgy is fogékony őszibarack növényvédelmi problémait. Mivel az ágelhalás kórokozói (Leucostoma cincta gomba és Pseudomonas syringae baktérium) a lombhullás után, valamint az enyhébb téli időszakokban is fertőznek, a fákat lehetőleg a tél legvégén, a rügypattanás és a virágzás közötti időszakban kell metszeni, mert akkor gyógyulnak gyorsabban a metszési sebek. A két kórokozó együttes előfordulása esetén a megbetegedés mértéke nagyobb. A legfontosabb gazdanövényei a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.

A metszés során fontos még eltávolítani a szilva-pajzstetű és a két kéregszú telelő hernyóival fertőzött, pusztuló vesszőket, ágakat is, valamint a gyümölcsmúmiákat.

A metszés után közvetlenül végzett bordói leves, réz-oxikloridos permetezés is eredményesen véd a károsodásoktól.