Nagy fába vágja a fejszéjét, aki padlizsánt termeszt

Padlizsán, vagy tojásgyümölcs, ki hogy ismeri. A lényeg, Magyarországon még ma is különlegességként gondolunk rá általában, pedig egyre többen vásárolják az utóbbi években ezt a sokféleképp felhasználható zöldségfélét.

A padlizsán termesztése nem egyszerű feladat, de megéri a nehézségeket, ugyanis ez a zöldség kiváló étrendi hatásokkal rendelkezik. Termesztésének nehézsége a tenyészidő hosszában és a környezettel szembeni igényességében rejlik. Ahhoz, hogy a padlizsán termése megfelelően fejlődjön és beérjen, folyamatos, 22-30 fokra van szüksége. Emellé magas vízigény is társul. Egy kifejlett növény ugyanis napi 2-3 liter vizet is elpárologtat. Kevés víz esetén a termés torz és rossz ízű lesz. A padlizsán kicsit olyan, mint a paprika: sok tápanyagot igényel és kizárólag kiváló szerkezetű talajon terem sikeresen.

Egyes országokban az apró, zsenge példányokat szedik le, míg hazánkban a nagyobb, körte alakú termést keresik a vásárlók

Elsősorban üvegházban termesztik, szabadba csak a májusi fagyok után célszerű kiültetni. Normál soros elrendezés esetén a töveket 30-40 cm-re ültetjük egymástól, a sorok között pedig 50-70 cm távolságot hagyunk. Kisüzemi körülmények között a sortávolság 60 cm-re módosul.

A tojásgyümölcs ápolása öntözésből és tápanyag-utánpótlásból áll. Öntözni értelemszerűen naponta kell, míg a fejtrágyázást kéthetente kell elvégezni. Alkalmanként 5 g/m2 N és 10 g/m2 K2O műtrágyát igényel a növény.

A szedést virágzástól számított 15-35 nap után lehet kezdeni, körülbelül augusztus tájékán. Az, hogy milyen állapotban szedik le a termést, országonként változó. Van, ahol még az egész pici, zsenge termést takarítják be, máshol viszont csak a kifejlett bogyók a piacképesek. Itthon jellemzően a 30 dkg-os, körte alakú, lila színű termést keresik a legtöbben. A leszedett padlizsánt 10-15 fokon, magas páratartalom mellett körülbelül két hétig lehet tárolni.