Nagyot segíthet az új felfedezés a méhek költésrothadása elleni küzdelemben

A kifejlett méhek bélrendszerében mutatták ki azt a foszfolipidet, mely immunizálja az álcákat is az amerikai költésrothadás ellen. A Lysophosphatidylcholint, röviden LPC-t Ausztriában izolálták. A grazi egyetem egyik méhegészségügyi kutatócsapata találta meg azt a lecitin-jellegű anyagot, amely immunissá teszi a méhálcákat a súlyos mégbetegséggel szemben. A felfedezés méhészeti alkalmazása is megoldottnak látszik, a méhcsalád álcáihoz történő bejuttatása is megvalósítható.

A Magyar Mezőgazdaság írta meg a der Standard cikke alapján, hogy a penibacilus larvae ellen ható foszfolipidet tojássárgájából is elő lehet állítani. Az LPC-t laboratóriumi körülmények között és egy romániai méhészetben is tesztelték álcákon. A kísérletek egy szakaszában már csak az volt a kérdés, hogy miként lehetne a méhészeti gyakorlatban is hasznát venni a felfedezésnek, vagyis hogyan lehet az álcák táplálékába bejuttatni a foszfolipidet?

Ez volt a megoldás kulcsa

A kísérleti csoport tagjai, Wolfgang Schühly, Ulrike Riessberger-Galle és Javier Hernández López végül sikerrel jártak. Az LPC-t abba a viaszba helyezzük bele, amelyből a méhek a kaptárban a lépeket építik ki – magyarázta a megoldást a kísérletvezető, Wolfgang Schühly. Az LPC később feloldódik a dajka méhek által kiválasztott pempőben, és a pempőben úszó álcák magukba szívják azt. Ezáltal a szervezetükben is keletkező anyag koncentrációja megnövekszik, egyúttal az immunitásuk is az amerikai, vagy nyúlós költésrothadás ellen. A kutatók jelenleg a módszer piacra vitelén dolgoznak, és további kísérleteket végeznek olyan spanyol és egyesült államokbeli méhészetekben, ahol a nyúlós költésrothadás komoly gondokat okoz. Amennyiben a módszer ott is megállja a helyét, az egyik legfontosabb méhegészségügyi megoldás hamarosan beépülhet a méhészeti gyakorlatba.

A nyúlós költésrothadás

A nyúlós költésrothadás vagy amerikai költésrothadás (Histolysis infectiosa perniciosa larvae apium, Pestis americana larvae apium) a méhek költésének (fiasításának) leggyakoribb és legpusztítóbb megbetegedése. Ezt a Paenibacillus larvae (régebbi nevén Bacillus larvae) baktérium okozza. A fertőző betegség csupán a fiatal álcákat érinti, de rájuk nézve igen veszélyes. A Paenibacillus larvae egy spóraképző Gram-pozitív aerob pálca, mely csak nagy felbontóképességű mikroszkóppal látható. A legfeljebb háromnapos lárvák a táplálékukba kerülő spórák elfogyasztásakor fertőződnek meg. A fertőzésre a legfiatalabb, kevesebb mint 24 órás lárvák a legérzékenyebbek. A spórák az álca emésztőcsövében kicsíráznak, majd a vegetatív alak növekedni kezd, melyhez az álca testéből nyeri a tápanyagokat. Három napnál idősebb lárvákban a spórák nem csíráznak ki. A fertőzött lárvák általában azután pusztulnak el, hogy a sejteket lefedik. A baktérium vegetatív formája elpusztul, de csak miután több millió spórát képzett. A fertőzött lárvák színe megsötétedik és elpusztulnak. Az elpusztult lárvák, illetve a belőlük visszamaradt bűzös, nyálkás trutymó egyenként akár százmillió spórát is tartalmazhatnak - írja a Wikipedia.