Nukleáris technológiával a borhamisítás ellen

A borhamisítás állandó probléma és folyamatos a küzdelem a borhamisítókkal, akik  leggyakrabban cukor, víz vagy alkohol hozzáadásával csalnak. Többféle módszert használnak a lebuktatásukra, ezekről olvashat cikkünkben.

A különböző hamisítási technikák folyamatosan fejlődnek, de az Európai Unió is fejleszti a borok eredetét ellenőrző különböző módszereket. A borhamisítást legtöbbször cukor, víz vagy alkohol hozzáadásával hajtják végre. Anyagunk az Agrárszektor cikke alapján készült.

A borhamisítás állandó probléma és nem könnyű lépést tartani a borhamisítókkal - Fotó: Pixabay, Photo-Mix

Küzdelem a borhamisítás ellen

Az élelmiszercsalások több millió eurót tesznek ki Európában. A hamisítással leginkább érintett termékek egyike a bor, ami az Európai Unió elsődleges mezőgazdasági terméke és világszerte nagy belőle a kivitel.

A különböző hamisítási technikák fejlődtek, ezért új módszerekre van szükség ahhoz, hogy lebuktassák azokat. Az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) - amely az Európai Bizottság tudományos szolgáltató szervezete - az a feladata, hogy kiderítse, miből és hogyan készülnek a különböző borok.

Ahhoz, hogy a kutatók megállapíthassák, hogy egy bor eredeti-e, a hivatalos minták alapján először az izotóp-arányokat határozzák meg. Majd ezeket hasonlítják össze a referencia-adatokkal. Először az adatbázisban található értékek közül kiválasztják az adott évjáratra és területre vonatkozó referenciamintákat, majd összehasonlítják őket.

A szőlőminták összegyűjtése után a kutatók egy mintabort állítanak elő. Ezt elemzik, és meghatározzák az alkohol és a víz izotóp jellegzetességeit.

Ez azért fontos lépés, mert a borhamisítás leggyakrabban víz, alkohol vagy cukor hozzáadásával történik.

A laboratóriumokban nukleáris technológiával azonosítják az eredeti bor úgynevezett “ujjlenyomatát”. Ha cukrot adtak a borhoz, és ezzel növelték alkoholtartalmát, teljesen más képet kapnak. Az információkat Belgiumba továbbítják, az EU Bor Adattárába (EU Wine Data Bank).

A mágneses magrezonancia és a tömegspektrometria a leghatásosabb analitikai eszközök, amelyeket a bor hitelesítésére használnak. Ezekkel ugyanis a minta atomi szintjét (izotópjait) vizsgálják meg. Ezek az izotópok egy-egy bornál az adott természeti környezetet, például földrajzi szélességet, magasságot, hőmérsékletet vagy csapadékmennyiséget jelölhetnek ki.

A borok vizsgálatakor a leginkább a bor víztartalmában jelenlévő oxigént tanulmányozzák a kutatók. Az oxigén mennyiség ugyanis Európában a földrajzi szélességi foktól függően változik. Ezért például a Szicíliában előállított borok különböző oxigénszinttel rendelkeznek, mint a magyar borok.

Adatgyűjtés Belgiumban

Az Európai Unió kutatói minden évben egy aktuális, naprakész listát készítenek a saját országaikban készült valamennyi borról.

Ezt a hatalmas mennyiségű adatot szintén Belgiumban gyűjtik és tárolják. Ezzel lehetővé válik, hogy országonként, régiónként, fajta szerint olyan adatkészletet állítsanak össze, amelyik biztosan eredeti, hiteles borminták alapján készült.

Az adatbázisba évente körülbelül 1600 minta kerül be, és jelenleg már több mint 20 ezer mintát tartalmaz. Az adatbázis, és a benne található információ minden tagállam számára elérhető.