R.I.P. magyar málnatermesztés

Az ország klímájában bekövetkezett kedvezőtlen változások, a munkaerőhiány, valamint a lengyel és a szerb versenykörnyezet miatt a megszűnés határához ért itthon egyes bogyós gyümölcsök termesztése. A málna, a szeder és a fekete ribiszke is kiszorulhat a hazai ültetvényekről. Míg néhány évtizede még hétezer hektáron termesztettek málnát a magyar gazdálkodók, mostanra alig száz hektárról takarítják be a nyár egyik kedvencét a termelők. Korábban hozzávetőlegesen tíz-tizenötezer tonna volt az éves magyar málnatermés, míg ma alig 600-800 tonna terem. Az erőteljes visszaesés két fő okkal magyarázható. Egyrészt a 2000-es évek elejétől olyan mértékben és irányban változtak meg az országban a klimatikus viszonyok, ami már egyértelműen kedvezőtlen a bogyós gyümölcsök, köztük a málna, a szeder és a fekete ribiszke termesztésének. Ezek a gyümölcsök ugyanis nem bírják a forró, száraz, aszályos nyarakat. A málna és a szeder – a szamóca mellett – ráadásul nagyon jelentős élő munka mennyiséget is igényel, amiből hiány mutatkozik az ültetvényeken az elmúlt években. Csak összehasonlításként: míg a málna és a szeder munkaerőigénye 3-4 ezer munkaóra hektáronként, addig ez a szántóföldi növények esetében csak 10-20 óra, de még az almáskertekben is csupán 500-800 munkaóra szükséges. Ráadásul a termesztés versenyképessége is erősen kérdéses, mert Lengyelországból vagy Szerbiából a kész, fagyasztott málnát olcsóbban lehet behozni, mint amennyiért a magyar hűtőipar az alapanyagot meg tudja venni. Mivel a versenytársakkal főként a klimatikus okok miatt nem tudjuk felvenni a versenyt, így a málna, a szeder és a ribiszke lassan eltűnhet a magyar gyümölcstermesztés palettájáról. Összeállításunk a Magyar Időkben megjelent cikk alapján készült.