Hogyan tartható kordában a szilázs mikotoxin-tartalma?

A tehenek tejtermelésének növekedésével az utóbbi évtizedekben a tápanyagigényük is egyre nőtt. A bendő befogadóképessége viszont behatárolt, így már nem elég egyszerűen csak silózni, hanem minőségi szilázst kell készíteni. Ahol nagyon nem mindegy, mennyi a szilázs mikotoxin-tartalma.

Sajnos a magyarországi szilázsok közel 20 százalékának a felső 20-30 centis rétege romlott. A nagy részük megbontás után melegszik, vagy kora tavasszal megerjed, amely jelentősen befolyásolja a szilázs mikrobiológiai állapotát. Így a mikotoxin-tartalmát is.

A szilázs mikotoxin-tartalma csökkenthető a megfelelő higiéniai körülmények betartásával

Az aflatoxin M1 megjelenése a tejben ugyan csak egy része a problémának, ám fontos gazdasági károkat okoz. Kevesebbet foglalkoznak azonban a szilázsban lévő zearalenon szaporodásbiológiai, a trichotecének (DON, T-2, HT-2) tejtermelést csökkentő és a fumonizin immungyengítő hatásával, melyek láthatatlanul okoznak veszteségeket. A témát az Agrárágazat cikke járta körül.

Mennyi legyen a szilázs mikotoxin-tartalma?

A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint, és minden esetben nagyon összetett feladatként kell kezelni. Figyelembe kell venni a következő befolyásoló tényeket:

• a mikotoxinok kémiailag roppant stabilak, és ellenállóak a hőmérséklettel, valamint a tárolási és az erjedési folyamatokkal szemben
• nagyon nehéz reprezentatív mintát venni, mivel a mikotoxinok egyenlőtlenül oszlanak el a szilázsban, és gyakran alakulnak ki toxinos gócpontok (hot spot - forró pontok)
• szinergista hatások léphetnek fel bizonyos mikotoxinok között (két mikotoxin együttes hatása sokkal nagyobb, mint az egyes toxinok hatásának összege)
• általában csak 4-8 mikotoxint vizsgálnak, de több mint 1000-et ismerünk ténylegesen - mivel soknak még nem tisztázott a káros hatása
• olyan maszkos mikotoxinok jelenléte, amelyek akkor keletkeznek, amikor a mikotoxinok kötődnek bizonyos növényi tápanyagokhoz, amely észrevehetetlenné teszi őket a legtöbb vizsgálati eljárás számára
• különleges befolyásoló tényezők, amelyek az állatok érzékenységét befolyásolják a mikotoxinokra (kor, fajta, ivar, faj, a vírus jelenléte, baktérium, stb.).

A mikotoxin-kockázatot a szilázsban több szinten lehet csökkenteni

A szántóföldön védekezhet a vetésforgó alkalmazásával, gombarezisztens növények termesztésével, a gombák kémiai és biológiai gátlásával. A szilázs készítése során tartsa be a megfelelő higiéniát (földdel szennyeződés), alkalmazzon megfelelő szilázs-adalékanyagokat (Biostabil® Plus, Biostabil® Mays), tömörítsen megfelelően, és zárja a silót légmentesen (lehetőleg 1 napon belül). A kitárolásnál figyeljen a szilázs leszedésének mértékére (télen 25 cm/nap, nyáron 50 cm/nap minimum), ne használjon fel a rosszul tartósított szilázst, valamint alkalmazzon vegyi adalékokat a nemkívánatos erjedés elkerülésére (BioSil® Liquid, Biomin® CleanGrain liquid). A szilázs feletetésénél az állatok egészségének megőrzésére és a gazdaságos termelés fenntartására alkalmazzon a TMR-ben mikotoxin inaktiváló adalékanyagokat (Mycofix® Plus 3.E, Mycofix® Select 3.E, Mycofix® Secure)!

Így csökkenthető tovább a szilázs mikotoxin-tartalma

A mai napig egyedül a Mycofix® termékeket engedélyezte hivatalosan az EU a mikotoxinok káros hatásait ellensúlyozni képes készítményként (hatékonyság, biztonságosság, ártalmatlanság szempontjából). A termék három különböző stratégia alkalmazásával segíti a mikotoxin-kockázat elleni küzdelmet

• ásványi anyagok szinergista keverékével megköti a köthető mikotoxinokat (aflatoxin, ergot alkaloidok);
• a nem köthető mikotoxinok enzimatikus lebontása biológiai összetevők által (fumonizin, zearalenon, DON és egyéb trichotecének);
• biovédelmet nyújt a szervezetnek, mivel növényi és algakivonatokkal támogatja az immunrendszert, védi a májat, valamint az emésztőrendszer nyálkahártyáját.

Ha pedig arra kíváncsi, hogyan készíthető alternatív szenázs rozsból, kattintson ide és olvassa el korábbi anyagunkat!