Vadkár megelőzése a mezőgazdaságban

A mezőgazdaságban a vadkár folyamatosan jelentkezik. Tudjuk azt is, hogy tulajdonképpen egész évben jelen van. A búza betakarítása után a szarvas már is a napraforgót veszi célba, ezután pedig a kukorica is veszélybe kerül. A vaddisznó kárt folyamatosan realizálhatunk, ősszel pedig kezdődik a szarvasbőgés időszaka. A nyúl és az őz főleg télen rágja meg a fiatal fák törzsét, és a taposási kár is jelentős terméskiesést okoz.

A mezei nyúl és a fácán szinte a legtöbb helyen; a szőlőben, a gyümölcsösökben, de a szántóföldeken, az erdősítésben, valamint a csemetekertekben okoz kárt.

Tudunk védekezni a vadkár ellen biológiai megelőzéssel, mechanikai vagy elektromos védelemmel és kémiai riasztókkal is. Az alábbiakban néhány védekezési formát taglalok, ill. azok esetleges problémáira is rátérek:

Mechanikai védelem:

Leggyakoribb, és egyben a legismertebb módja a vadkár elleni védekezésnek a kerítés. A kerítés készülhet huzalból, fonatból, paneles elemekből, deszkából. A gyümölcsfákat pedig körülvehetjük műanyag- vagy drótfonattal.

Probléma: a drótháló nem mindig hatékony, mivel a nem bekerített területek fokozottan károsodhatnak.

A kerítés védőhatását fokozni lehet még az ún. szemöldökfa alkalmazásával, amely jobban láthatóvá teszi a vad számára, nem kísérli meg a kerítés átugrását.

Elektromos védelem:

Ma már, a rendkívül drága művelési költségek és terményárak korában fontos a vadkárelhárítás. Igen jó védekezés a villanypásztoros védelem.

Hang- és fényhatás védelem:

Önműködő karbidágyúkat használnak hangvédelemre, amelyek éles hangja elriasztja vadakat. Léteznek fényérzékeny elektromos automaták is, működésük úgy történik, hogy az automata az esti sötétedéskor bekapcsolja a szerkezetet, és az rendszeresen, vagy mozgásra villan, és hozzá robbanó hangot is ad.

Probléma: a karbidágyú és ultrahangot kibocsátó eszközök megszokáshoz vezethetnek.

A vaddisznók is komoly károkat tudnak okozni a szántóföldeken

Biológiai védelem:

Fontos, hogy a vadriasztó vegyszerek tartós riasztó hatásúak legyenek, mindemellett a megvédendő kultúrát, embert, állatot ne veszélyeztessék.

Biológiai védekezés még a megfelelő fafaj megválasztás (elegyes telepítések→ értéktelen rágófajok), erdőművelési munkák vadra gyakorolt hatásainak figyelembe vétele, vadföldek és vadtakarmányozás.

Megkülönböztetünk még kémiai védekezést is: ez kellemetlen szag, vagy ízhatást jelent. Egyedi vagy területre való kijuttatás ennek a gyakorlata. Problémája viszont, hogy a riasztó anyagok megszokáshoz vezethetnek, ill. nem minden fafajon lehet alkalmazni.

Mindezek mellett a vadkár megelőzésében részt kell vennie mind a vadászoknak, mind a földhasználóknak egyaránt: A 1996. évi LV., a vadak védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényből tudjuk, hogy:

78.§ (1) A jogosult (vadász, vadgazdász) a károk megelőzése érdekében köteles:

1. amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;
2. a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni;
3. a vadászati jog gyakorlását úgy kell megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;
4. szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani.

79.§ (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:

1. köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;
2. köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni;
3. köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni;
4. jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni.