Védettséget élvező mérges pókok jelentek meg több helyen is az országban

A napokban kelt szárnyra a hír, hogy Tarnazsadányt ismeretlen pókok lepték el. A falu önkormányzata Facebook-oldalán hívta fel a lakosság figyelmét, hogy a település közepén lévő tó környezetében furcsa pókok jelentek meg, amelyek az udvarokra, de még egyes lakóházakba is beköltöztek, csípésük pedig a darázséhoz hasonló, ráadásul mérgező. Egy olvasó hasonló pókot talált a helytől több mint 100 kilométerre.

Vélhetően a pókok a szárazság és aszály miatt jelentek meg. Az önkormányzat felvette a kapcsolatot a Természetvédelmi Osztállyal, ahol jelenleg vizsgálják a megjelent pókfajt azonosítás céljából. Ha nem tartoznak a védett fajok közé, akkor elkezdik az irtásukat.

A képek alapján valószínűleg a hazánkban védettséget élvező szongáriai cselőpókról lehet szó, amelynek csípése a darázséhoz hasonló és mérgező. Azt kérték a lakosoktól, hogy fokozottan figyeljenek, és kerüljék a tó környezetét.

Vándorútra kelt a pók

A HelloVidék egyik olvasója a cikk megjelenése után megírta a portálnak, és a fotókat is elküdte az esetről, hogy ő maga is találkozott egy példánnyal az említett pókfajból, méghozzá október 8-án a Félhalmi-holtágnál. A hátizsákján potyázott a veszélyes vendég. Az említett holtág több mint 130 kilométerre fekszik Tarnazsadány településétől, tehát elmondható, hogy a pókfaj megtalálható máshol is Kelet-Magyarországon.

A szongáriai cselőpók itthon is előforduló, védett pókfaj

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona.

Előfordulása: elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Így az Alföld homokos, szikes vidékein él, függőleges lyukakban. Eredete a sztyeppékre – Dzsungária, egy Altáj környéki, félsivatagi klímával rendelkező terület – vezet; másik elnevezése, az orosz tarantula is erre utal.

Megjelenése: akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók.

Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágójának színe világos- vagy sötétbarna, alsó és felső része fekete.

Éjszaka és nappal is aktív

Életmódja: éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, amelynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem sző fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejti el zsákmányát). Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kicsinyeit első vedlésükig az utótestén hordozza.

Marása: a szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen. A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. Mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szívösszehúzódások erejét fokozó vegyület is található.