Világhatalom vagyunk a termesztésében, mégis sok tévhit övezi

Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy világhatalomnak számítunk a csemegekukorica termesztésében, így méltán érdemel(ne) több figyelmet és megbcsülést. Ennek ellenére több tévhit kötődik a növény fogyasztásához. Ezek egyike az egészségességét kérdőjelezi meg, most azonban a másikról, az emészhtetőséggel kapcsolatos, vélt vagy valós problémáról lesz szó.

A félreértést az okozza, hogy a kukoricaszemek látszólag feldolgozatlanul haladnak át az emésztőrendszeren, ám ez valójában csak a látszat. A szemekben található tápanyagok jelentős része ugyanis az emésztés folyamata során lebomlik, és felszívódik a véráramba. A külső héj, a magas rosttartalma miatt, azonban tényleg kevésbé hasznosul, a szervezetünk nem képes azt feldolgozni.

Ennek az az oka, hogy az emésztőrendszerünkben nem találhatók meg a lebontáshoz szükséges enzimek.

A szemek a növény magjai, a külső réteg pedig tudományos néven a magrejtő, ami védi a csírát és a magfehérjét. Utóbbi többnyire cellulóz, tehát növényi rostból áll. Az anyag a keményítőhöz hasonlóan cukormolekulákból áll. Az emésztőrendszer enzimjei könnyedén képesek lebontani a keményítőt - amiből a magfehérje áll - , a cellulózzal viszont nem boldogulnak. Így a magrejtő gyakorlatilag érintetlenül ürül ki a szervezetből. Mindez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a csemegekukorica fogyasztása felesleges, pláne, hogy káros: a növény felszívódó anyagai számos előnyös egészségügyi hatással járnak.

Sőt még a bevitt cellulóznak is megvan a haszna, mivel felszívja a nedvességet, ezzel pedig a telítettség érzetét kelti. Éppen ezért a kukorica segíthet az étvágycsökkentésben, éppen ezért kapóra jöhet a fogyókúrázóknak.