Zajlik az élet a szőlősökben

Sok gazda szerint március még nem tavasz, inkább a tél és a tavasz közti átmenet hónapja. A szőlősben már ilyenkor megkezdődhet a munka, lássuk hát, mik a szorgos kertészek teendői márciusban a szőlősben.

Ahol az alacsony művelésű tökéket földdel felkupacolták, ott most ezeket le kell bontani, kinyitjuk a szőlőt, hogy a vesszőkön levő rügyek – a nedvkeringés megindulása után – minél előbb kihajthassanak. A biztonság kedvéért ajánlatos a vesszőkön levő néhány termőrügyet hosszában éles késsel felmetszeni és ezzel megállapítani, hogy a rügyek nem károsodtak-e. Ha a rügymetszet szövetei élénken zöldek, akkor a rügy ép és alkalmas lesz a fürtök kinevelésére. Ha a rügy szövete a csúcsán elbarnult, akkor kisebb fagykár érte, de ha az egész metszet barna, vagy fekete: a rügy elfagyott.

Mire támaszkodhatnak a szőlőtőkék?

A szőlő futónövény, gondozatlanul felmászik a fák koronájába is, ezért támasztékra van szüksége. A legjobb, hagyományos támaszték az akácfából hasított karó, amely10-15 évig is támasztja a fürtöket viselő termővesszőket az alacsony művelésű tökék mellett. A magasművelésű szőlőkben azonban épített támrendszerre van szükség; ez támoszlopokból és vízszintesen kifeszített huzalokból áll. A meglazult huzalokat tavasszal meg kell feszíteni.

Nagyon fontos feladat a hiányzó tőkék pótlása. Ez legegyszerűbben sima vesszőkkel történik, amelyeknek a megeredési valószínűsége meglehetősen alacsony. Ezért a pótlásra inkább használjunk gyökeres vesszőt, illetve kötött talajú termőhelyen gyökeres oltványt.

Támrendszeres művelés esetén tavasszal a kordonok állapotát is ellenőrizni kell

A hiányzó tőkék pótlására kiváló módszer a bujtás. Ez úgy történik, hogy egy egészséges, biztonságosan termő, megfelelő fajtájú tőkéről kiválasztunk egy erős, hosszú vesszőt és azt a hiányzó tőke helyén ásott gödörbe vezetjük; ott az gyökeret ver és a következő évben akár már szüretelni is lehet róla néhány fürtöt.

Hogyan váltsunk szőlőfajtát?

Előfordul, hogy a szőlősorba került egy vadalanyról fejlődött, vagy nem megfelelő fajtájú (pl. fehér bort termő ültetvénybe egy vörösbort termő tőke) szőlőtőke. Ezt gyökérnyakba oltással lehet a kívánt fajtára váltani. Ehhez a tőke körül földet ki kell emelni, a tőke fejét le kell vágni, fel kell hasítani és abba kell egy oltóvesszőt behelyezni, a sebet oltóviasszal bekenni és bekötözni. Az így beoltott tőke gyors fejlődésnek indul és a következő évben már teremhet is.

A metszéstől függ a termésünk!

A szőlőtőke igényes növény, egész évben törődni, foglalkozni kell vele. Ha a fenti munkákat elvégeztük, a nedvkeringés megindulása után következik a metszés, amelyet nagyon gondosan kell elvégezni annak a biztos tudatában, hogy a termés mennyiségének a túlzott növelése a szőlőtermés minőségének csökkenésével jár! Meg kell tehát keresni a metszésnek azt a mértékét, amely egyensúlyt teremt a mennyiség és a minőség között!

A szőlő zöld metszése mellett a tavaszi fás metszés is fontos a megfelelő terméshozam elérése érdekében

Csak a metszés után következzék a tőkék lemosó permetezése, amely azonban feltétlenül szükséges növényvédelmi eljárás a szőlő rendszeresen bekövetkező gombafertőzéseinek (peronoszpóra, lisztharmat, szürkerothadás) megelőzésére.

Forrás: balintgazda.hu