A birs védelme

Az egészséges birsalma vagy birskörte sokféleképpen felhasználható. Érdemes a termesztésekor nagyobb figyelmet fordítani rá, mert nemcsak az emberek kedvelik, hanem a kórokozók és az állati kártevők is.

A birsalmafákat rendszere­sen károsítja a birs moní­liás betegsége, a Monilinia (Sclerotinia) linhartiana. Ezt a betegséget magyar tudósról, Linhart Györgyről nevezték el. A fertőzött gyümölcs rothadásnak indul, és megje­lennek rajta a jellegzetes penészpárnák.

A birs leggyakoribb kártevője az almamoly (Cydia pomonella), amelynek hazánkban két nemzedéke van. Az első május közepétől, a második július közepétől rajzik. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) is károsítja, ellene is gyakran kell véde­kezni, évenként 3 nemzedéke fejlődik. Lárvaállapotban a gyümölcsfák védett ágrészeiben, a gyepszintben vagy a talaj legfölső rétegében telel. A molyok és a monília nagy vámszedői lehetnek a birstermelőnek.

Sokféle betegség és kártevő támadhatja meg a birsalmát, érdemes hát odafigyelni a növényvédelemre.

Ha virágzáskor meleg, párás az idő, akkor a tűzelhalás (Erwinia amylovora) is meg­támadhatja a birsfákat. Legfontosabb a megelőzés, ezért csak teljesen egészséges sza­porítóanyagot ültessünk. Fontos, hogy korán fölismerjük a fertőzést, ezért virágzáskor mindenképpen szemlézzük az ültetvényt, a kórokozó ugyanis az éppen virágzó fákat veszélyezteti. A fertőzés létrejöttéhez legalább 15,6 °C napi középhőmérséklet és nedvesség szükséges. A fertőző anyagot a szél, az eső vagy a rovarok – a méhek is – szállítják a virágokra. A baktérium a bibén keresztül jut be a szövetekbe. Később a rovarszúrások, a szél vagy a jégeső által okozott sebzések nyitnak újabb kapukat, így a levelek és a zsenge hajtások is fertőződhetnek. Fertőzés­kor a virágok vizenyősek lesznek és elfeketednek, a hajtások hervadnak, elszáradnak, a háncsszövet meg­barnul. A vesszőkön, ágakon rákos sebek keletkeznek, amelyekből baktériumnyálka ürül ki, súlyos esetekben ágelhalás, fapusztulás követ­kezik be. Az elszáradt levelek az ágon maradnak.

A fertő­zött növényi részeket azon­nal el kell távolítani és meg­semmisíteni. A vágóeszközt minden vágás után fertőtlenítsük és kezeljük a sebeket. A réztartalmú készítmények: Rézoxiklorid 50 WP, Cham­pion 50 WP megelőző hatá­súak. A tősarjak eltávolítása igen fontos, mert először azokon telepszik meg a kór­okozó.

A rügypattanás időpontjá­ban elsősorban a moníliás gyümölcsrothadás ellen véde­kezzünk réztartalmú készítményekkel. Zöldbimbós álla­potban célszerű megismétel­ni a rezes permetezést. A vi­rágzás idején végzett szerves gombaölő szeres (például kaptán, ditianon típusú készít­mények) permetezés meggá­tolja a virágon keresztül beha­toló gomba tevékenységét.

A gyümölcsrothadás elleni védekezést sziromhullás után is folytatni kell. A molyok rajzásának menetét szexferomon-csapdák­kal kísérhetjük figyelemmel. Az előrejelzéshez használhat­juk a Csalomon feromoncsapda-család tagjait. A vegysze­res védekezést az előrejelzés alapján a kártevő rajzáscsú­csa után 4­6 nappal végez­zük el, amikor a fiatal lárvák már nagy számban megje­lentek. A rovarcsapdákat több időpontban kell kihe­lyezni. Amikor a következő csapdát kirakjuk, akkor az előzőt be kell szedni.

Az almamoly első feromoncsap­dáját májustól július közepé­ig, majd a másodikat szep­tember elejéig tartsuk szem­mel. A keleti gyümölcsmoly csapdáit április közepén, majd június és július elején helyezzük ki, a harmadik csap­dát csak október közepén szedjük be. A permetezést a Calypso 0,3 l/ha-­os dózisával a rajzás erősségétől és időtartamától függően 7­-14 naponta, 2­-3 alkalommal ismételjük. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a permetezés a fiatal tojá­sok (feketefej-állapot előtt) és a fiatal lárvák (L1) ellen irányul. Kitinszintézis-gátló készítménnyel a védekezést közvetlenül a tojásrakás megkezdésekor kezdjük el, elhúzódó rajzás esetén 10­-14 nap múlva ismételjük meg a kezelést.

Forrás: kerteszetesszoleszet.hu