Enni nem szereti, inkább pálinkának megissza a szilvát a magyar

Olcsóbb lehet idén a szilvapálinka előállítási költsége, az átlagosnak mondható termésért ugyanis a tavalyi felvásárlási árnál sokkal kevesebbet fizetnek a feldolgozók. Az általánosnak tekinthető ­30-40 forintos kilónkénti ár ugyanakkor a termelési költséget sem fedezte, ezért nem mindig volt érdemes betakarítani a termést. Átlagosnak mondható idén a szilvatermés az országban, ami azt jelenti, hogy mintegy 60-65 ezer tonna gyümölcsöt takaríthatnak be a gazdálkodók. A minőségre azonban nem lehetett panasz. Bár a szilvát már a nyár közepén elkezdik betakarítani, a munka dandárját szeptembertől október közepéig végzik. A nyár végi forróság kissé megviselte a szilvát, különösen ott, ahol nincs lehetőség az öntözésre. A tavalyi árakkal ellentétben, idén olyan mértékben csökkent a szilva értéke, hogy volt olyan termelő, aki nem is akarta leszedni a szilvát, hanem otthagyta a fákon vagy pedig elajándékozta a termést. Kilónként 30-40 forintos átvételi árakról is lehetett hallani. Az alacsony árak nemcsak a feldolgozóiparnak szánt termésnél, hanem a fogyasztói piacokon is láthatóak voltak. Nem volt ritka a 300 forint alatt, 200 forint környékén kínált gyümölcs. A teljes hazai termésmennyiség mintegy 70 százalékát a feldolgozók, azon belül is főként a szeszipar vásárolja fel. A magyar szilvából tehát elsősorban pálinka készül. Lekvár- és dzsemkészítésre viszonylag kevés - néhány ezer tonna - alapanyag kerül, míg a termés fennmaradó egyharmada a friss piacon fogy el. Magyarországon elég alacsony az egy főre jutó elfogyasztott éves mennyiség. Az étkezési piacon komoly marketingtevékenységre lenne szükség ahhoz, hogy a fogyasztás emelkedjen. Ezt ­követően lehetne elgondolkodni azon, hogy intenzív technológiák bevezetésével növeljék a termelést. A szilva esetében nincs igazán intenzív ültetvény az országban, holott lenne tere a szilvafeldolgozás növelésének az országban. A cikk eredetijét a Magyar Időkben olvashatja el.