Magyar uniós siker: oltalmat kapott a nagykun rizs

Az Európai Bizottság jóváhagyásával felkerült a nagykun rizs megnevezés az oltalom alatt álló földrajzi jelzések uniós listájára. Ez azoknak a termékeknek a jegyzéke, amelyek neve védelemben részesül az Európai Unióban. A döntésnek megfelelően a nagykun rizs bekerült az unióban már oltalom alatt álló 1550 élelmiszertermék nyilvántartásába, mely az eAmbrosia adatbázisban található. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések olyan mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkoznak, amelyeket meghatározott földrajzi területen, elismert módszerekkel állítanak elő és védelemben részesülnek.

A nagykun rizst, amely magas koncentrációban tartalmaz fontos mikroelemeket, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Nagykunság északi részén termesztik, és a térség talajához és éghajlatához kiválóan alkalmazkodott fajtákból nemesítéssel állították elő. A termesztéstechnológiát segíti, hogy a térségben fekvő szántóföldeket csatornák határolják. Ezek a Hortobágy-Berettyó folyó vizéből nyerik a vizet, így biztosított a rizsföldek öntözése. A termesztés kapcsán komoly szaktudás halmozódott fel a térségben, aminek köszönhetően számos technikai megoldás született, segítve a termőföld gondos és szakszerű előkészítését, a tápanyagellátást, a fajták gondozását és megfelelő kiválasztását, a betegségek elleni hatékony védekezést, a megfelelő árasztási technikák megfelelő időben történő alkalmazását, valamint a betakarítási folyamatot.

A „Nagykun rizs” előállítása Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Nagykunság északi részén, Kisújszállás város közigazgatási határán belül történik. Kisújszállás az Alföldön található. A termesztéstechnológiát segíti, hogy Kisújszállás közigazgatási területéhez tartozó szántóföldeket a Hortobágy-Berettyó folyó vizéből táplálkozó csatornák övezik, amelyekből a rizsföldek öntözése is biztosítható.

Hirdetés

A „Nagykun rizs” termesztési területén található talajra a következő jellemző:

A talaj 1 méter mélységig 50-60 százalék közötti agyagtartalommal rendelkezik, és agyagtartalma 1 méter alatt is 40 százalék felett marad, a talajszelvény erősen tömődött, szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny tapadós. A felszíni talajszintek időszakos víztelenítettsége következtében a nagy agyagtartalmú talaj a víz hatására összeduzzadó és vízzáróként viselkedik (Fuchs, 2012). A rizstelepek kialakításához és a termelés biztonságos folytatásához meg kellett oldani az árvízvédelmet, a belvízvédelmet, a talajvíz szintjének csökkentését és az öntözés biztosításához a csatornák kiépítését. A több mint 150 évig tartó műszaki és egyéb munkálatok tették lehetővé, hogy ezen a területen kialakulhassanak a rizstermesztés feltételei a biológiailag káros nehézfémek tekintetében alacsony szennyezettségű, ugyanakkor a rizstermesztéshez szükséges ásványi elemekkel gazdagon ellátott földrajzi területen napjainkban kiváló minőségű rizst termeszthető.

A „Nagykun rizs”-t a közel harminc éve folyó nemesítési munkának köszönhető, a térség talajához és éghajlatához kiválóan alkalmazkodott fajtákból állítják elő.

A nemesítés során olyan értékmérő tulajdonságok lettek a fajtákban genetikailag rögzítve, amelyekkel alkalmazkodnak a földrajzi jellemzőkhöz, illetve hasznosítják azokat. A tenyészidőszak hossza alkalmazkodik az évente átlagosan elérhető effektív hőösszeghez. Kezdeti fejlődésük folyamán hidegtűrőek, hogy az esetleges május eleji lehűlések káros hatásait kivédhessék. Gyökérzetük és anyagcseréjük jól tűri a talaj magas só koncentrációját. Mindemellett a tápérték szempontjából fontos mikroelemeket magas koncentrációban tartalmazzák.

A földrajzi területen speciális termelési technológiák kerültek kidolgozásra (know-how):

• A nagyon kötött és magas sótartalmú talaj miatt a magot hosszú ideig, 40 napig kell keleszteni. Ezalatt akár háromszor – négyszer is kelesztő árasztást kell végezni. Jellemzően a növényt csak 6-8 leveles állapotában árasztják el véglegesen. Más földrajzi területen alkalmazott technológia szerint, ahol földbevetés történik, ez már 3-4 levelesen megtörténik.
• A rizs betakarítása már 20–24 százalék közötti nedvességtartalmú rizsszemek esetén megtörténik, mert így sokkal magasabb tisztaságú terméket lehet elérni. Más földrajzi területen sokkal szárazabb állapotban, a rizsszemek 16 százalékos nedvességtartalomnál történik az aratás - írta róla az EU.