Megőrizni a sertések farkának hosszát – kihívások

Melyek az új fejlemények a takarmányozás világában? Tavaly az EU-ban az elválasztott sertések takarmányából fokozatosan ki kellett vezetni a cink-oxid farmakológiai szintjét. Ezekben a napokban a takarmánykészítmény-gyártás a következő kihívásokkal foglalkozik. Az egyik ilyen kihívás a sertések farkának hosszan tartása. Érdekes dilemma van a láthatáron, írja Dr. Francesc Molist takarmányozási szakértő.

A fenntarthatósági és jóléti előírásoknak megfelelő sertéshús előállítását egyre inkább előfeltételnek tekintik a fogyasztók és a kiskereskedők az EU-ban. A sertéságazat az elmúlt években már hatalmas erőfeszítéseket tett. Először az antibiotikum-használatot, újabban pedig a terápiás célú cink-oxid (ZnO) felhasználását csökkentve az antimikrobiális rezisztencia és a környezetszennyezés elkerülése érdekében.

Az alacsony cink-oxid-tartalmú sertéstápok

Közel egy év elteltével, amikor az EU-ban az összes takarmányt alacsony ZnO-tartalommal állították elő, úgy tűnik, hogy a takarmányozási szakemberek, állatorvosok és a gazdaságok vezetői megtalálták a megoldást a gazdaságok nagy része számára. Így az állatok egészsége megőrizhető anélkül, hogy túl nagy termelékenységet veszítenének. A tápokat az alacsony nyersfehérje-koncepciót követve alakították át. Hígították is a tápokat, hogy segítsék a malacokat az elválasztással járó stressz leküzdésében.

A lánc valamennyi partnerének erőfeszítéseket kell tennie.

Újszülöttkori elhullás és az érzékszervi input alacsony szintje

A sertéstenyésztők számára jelenleg a legfontosabb jóléti problémák többek között az újszülöttkori elhullás és az alacsony szintű érzékszervi bevitel (pl. sztereotip és káros viselkedés). Ezekkel összhangban a sertéságazat következő lépése az EU jóléti menetrendjében az, hogy a kocák laktációban laza, hosszú farkú sertéseket hozzanak világra. Ahhoz azonban, hogy az ágazat hosszú farkú sertéseket termelhessen, a lánc valamennyi partnerének erőfeszítéseire van szükség. Az is lényeges, hogy a sertéstenyésztőket kompenzálják a hosszú farkú sertések szállítása miatt felmerülő többletköltségekért.

Holisztikus megközelítésre van szükség a jó malactápokhoz

Hasonlóan a terápiás ZnO-szint nélküli malacok előállításához, a hosszú farkú sertések sikeres előállításához is holisztikus megközelítésre van szükség, amely gazdaságonként eltérő lehet. Javítani kell az irányítást a megfelelő sűrűséggel és a sertésenkénti elegendő hellyel (azaz pihenéshez, mozgáshoz, evéshez és iváshoz); a megfelelő gazdagító anyagok használatával; a megfelelő környezettel, különös tekintettel a szellőzésre, de valószínűleg a takarmányozás is szerepet játszik. Bár a farokkárosító viselkedés általában a tenyésztő-finisher fázisban jelent problémát, a farkat szájba nyomó viselkedés (a károsító viselkedés előfutára) fiatal korban történő megelőzése kulcsfontosságú.

A takarmány nyersfehérje szintje, valamint a takarmányban lévő rostok típusa és szintje fontos szerepet játszik.

A Schothorst takarmánykutató vállalatnál végzett kísérletekből úgy tűnik, hogy a takarmányban lévő nyersfehérje szintje, valamint a takarmányok rosttartalma fontos szerepet játszik. Ez a szerep a sertések takarmányfelvételének szabályozásában és a gyomor-bélrendszer mikrobiótájának megváltoztatásában nyilvánul meg. Úgy tűnik, hogy a bél-agy tengely fontos szerepet játszik az agyi fiziológia és viselkedés szabályozásában, és így fontos lehet a sertések káros viselkedésének szabályozásában.

Alacsony nyersfehérje-takarmányok

A közelmúlt tapasztalataiból megtudtuk, hogy az alacsony (15-17%) nyersfehérje-szintű és/vagy kiegyensúlyozatlan aminosav-profilú takarmányok növelhetik a farokkárosító viselkedés kockázatát. Ez dilemmát jelent: a bélrendszer egészségének javítása érdekében megtanultuk, hogy az alacsony nyersfehérje-tartalmú takarmányok szabályozhatják az E. coli szaporodását, és így csökkenthetik az elválasztás utáni hasmenés kockázatát. Másrészről viszont az alacsony nyersfehérje-tartalmú, kiegyensúlyozatlan aminosavprofilú takarmányok növelhetik a farokkárosító viselkedés kockázatát.

A fenntarthatósági és jóléti koncepciókat követő sertéstartás érdekében ismét egyre inkább együtt kell működni a táplálkozási szakemberekke. Ugyanígy a gazdaságok vezetőivel, az állatorvosokkal és a takarmányipari beszállítókkal, hogy megtalálják a megfelelő megoldást az egyes gazdaságok számára.

(Forrás: pigprogress.net)