Védekezzen az uborka kártevői ellen!

A szabadföldi uborka kártevői többnyire a sok tápnövényű állatfajok közül kerülnek ki. A kártételük elmarad az uborka egyes, járványszerűen fellépő betegségei okozta problémáktól. Olvassa el, mit tehet a pajorok, a drótférgek és a lótücsök ellen!

Melyek az uborka kártevői?

Gyakran előfordul, hogy az uborka rovarölő szeres permetezés nélkül is sikeresen termeszthető. Ennek ellenére időnként számolnunk kell olyan, nagy kártételt okozó kártevőkkel, amelyek tömeges megjelenésük, elszaporodásuk esetén rontják az uborkatermesztés eredményességét. Ilyen kártevők a talajlakó cserebogárpajorok, drótférgek és a lótücsök.

A lótücsök az egyik legfalánkabb az uborka kártevői között - Fotó: Pixabay, Hans Braxmeier

Pajorok, drótférgek, lótücsök: az uborka kártevői

Tápnövénykör: sokféle növény lehet.

Kárkép: a gyökéren táplálkozó állatok a gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják. A károsított növények a növekedésben lemaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. A kárkép rendszerint a kiültetés után 3–4 héttel, a fiatal növényeken figyelhető meg. Az idős, jól begyökeresedett növények rendszerint kevésbé sínylik meg a gyökér részleges elvesztését.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cserebogarak pajorjai az ország egész területén, a drótférgek pedig a csapadékosabb országrészeken károsítanak. A lótücsök kártételével főleg a jó szerkezetű, középkötött talajokon lehet számolni. Kártételük az újonnan termesztésbe vont, korábban gyomnövényekkel borított területeken rendkívül súlyos is lehet. Amennyiben az uborkát gabonafélék után termesztjük, számolnunk kell azzal, hogy az a talajlakó kártevő-populáció, amely a kalászosokon nem okozott mérhető kártételt, az egységnyi területre sokkal kisebb növényszámmal, nagyobb tenyészterületre ültetett uborkán jelentősebb kárt okozhat.

Fejlődésmenet: a pajorok 2–4, a drótférgek fajai 3–5, a lótücsök pedig két évig fejlődik a talajban.

Az uborka kártevői: ökológia és előrejelzés

A cserebogarak pajorjai leginkább a közepesen kötött, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajokat kedvelik. A magasan lévő talajvizet, továbbá az erősen kötött talajokat inkább elkerülik. A talaj tartós kiszáradása, különösen a tojások lerakása és a lárvák kelésének idején, jelentős elhullást okoz. A drótférgek lárvái főleg a savanyú kémhatású, kötöttebb, nedves talajokat kedvelik. Tömeges elszaporodásuk leginkább az ország csapadékosabb vidékein gyakori.

A kártevők több évig fejlődnek a talajban, így a kártételük jól előrejelezhető. A talajlakó kártevők elleni védekezés szükségességének eldöntésére a kártevők egyedsűrűségét mintavétellel lehet megállapítani. A vizsgálatot a termesztést megelőző évben, a nyár végén érdemes elvégezni. A tábla több pontján 0,5 négyzetméter területű, két ásónyom mélységű gödröt ásunk, és a kiásott földet gondosan átvizsgáljuk. Amennyiben a területen előforduló, talajlakó kártevő rovarok száma négyzetméterenként meghaladja az egyet, a kártétel megelőzése végett szükséges a rovarölő szeres talajkezelés.

Hogyan és mivel védekezzen ellenük?

Diazinon, fenitrotion + malation hatóanyagok használhatók ellenük. A granulátum formájú rovarölő szereket általában a vetés vagy az ültetés előtt kell kijuttatni és talajba dolgozni. A kezelés után jelentkező lótücsök-kártétel megakadályozására a már említett malation + fenitrotion hatóanyagú granulátum kiszórásával és a terület beöntözésével is védekezhetünk. Amennyiben előveteményként termesztett kalászos vagy más növényfaj vetésekor rovarölő szeres talajkezelést végeztünk, az uborka előtt külön kezelésre rendszerint már nincs szükség.

Az összeállítást a Növényvédelem című könyv anyaga alapján készítettük.

Azt, hogy hogyan termesszen uborkát okosan, korábban itt írtuk meg.